Következő interjú egy igazi "nagyágyúval" készül, hiszen Siklósi István a tenyésztők között is óriási respect-el bír, ma már ő zsűrizi a többiek malackáit, könyve is jelent meg a témában (teszem hozzá, hogy az egyetlen magyar nyelvű hiteles információkkal bíró irodalom) és persze rengeteg hazai és külföldi gazdi álmait valósítja meg gyönyörű állatkáival.

Nekem külön öröm, hogy ő a soron következő "áldozat", mivel rengetegszer segített, ha kérdéssel fordultam hozzá, vagy pillanatok alatt kaptam információt Facebook csoportjában. Azóta már személyesen is sikerült megismernem a Pesthidegkúti kiállításon júniusban, ahol hű társával, Briannel (a háttérben) zsűrizte a tengerészeket.

Nagyon régóta foglalkozol tengerimalacokkal. Emlékszel még az első állatkáidra?

Első tengerimalacaimat a szüleim vették nekem a nyolcvanas években. Hosszúszőrű, fajtajelleg nélküli állatok voltak. Az első fajtatiszta állatokat (két texelt) 1997-en vettem egy osztrák kiállításon.

Ma már a leendő gazdik viszonylag könnyen (pár perc alatt) megismerkedhetnek a tartás, gondozás, etetés alapjaival. Hogyan informálódtál annak idején?

Először könyvekből. Már a kezdet kezdetén gyanús volt, hogy a magyar szakirodalom nem feltétlen a legkorrektebb, de szerencsére a külföldi útjaim során tudtam angol és német nyelvű könyveket vásárolni. Aztán a kilencvenes évek végétől sokat jártam ki osztrák tenyésztőkhöz, nekik nagyon sok információt köszönhetek. Ezután jött az internet, így lassan egyre több külföldi tenyésztővel tudtam megismerkedni, és rengeteg segítséget kaptam tőlük.  Első tengerimalacos könyvem egy 1985-ben kiadott angol munka, azt hiszem, ez a könyv indított el afelé, ahol most tartok. Különösen büszke vagyok rá, hogy a szerzője azóta személyes ismerősöm.

Hogyan váltál hobbitartóból tenyésztővé?

A tenyésztés, az egyes fajták alakítása, javítása mindig is érdekelt, nem csak a tengerimalacok esetében. Számomra az első perctől kezdve egyértelmű volt, hogy ha tengerimalacot tartok, kölyköket is szeretnék, és céljaim vannak velük.

Ez mikor volt? Vagy kérdezhetném mikor jött létre a Brentwood Hotel?

Az első fajtatiszta „almom” 1997-ben született: Andersen at Brentwood Hotel, csokoládébarna texel hím. Sok mai malacom ősei közt is szerepel.

Miért pont tengerimalacra esett a választás?

Ennek sok oka van. Egyrészt mint hobbiállatok, egyszerűen fantasztikusak! Kicsik, de nem túl aprók, remek a vérmérsékletük, nem hiperaktívak, de nem is unalmasak, és nem túl komplikált tartani őket. Ha szükséges, egy-két napra minden gond nélkül otthon lehet hagyni őket. És GYÖNYÖRŰEK! Az első perctől magukkal ragadtak a fajtatiszta állatok. Másrészt lehetőséget adnak arra, hogy kiélhessem tenyésztői ambícióimat. Mindenki tudja rólam, hogy a kutyák a legnagyobb szerelmeim, de arra sajnos nincs lehetőségem, hogy kutyát tenyésszek. A tengerimalacok viszont tökéletesek erre is. Viszonylag könnyen tartható annyi állat, amennyi egy tenyészethez szükséges, a generációk hamar követik egymást, és világszerte nagy kultúrája van a tenyésztésüknek.

Azt látom rajtad, hogy nagyon szereted az állatokat. Nem aggódsz, hogy milyen gazdihoz kerülnek? Esetleg szokta ellenőrizni a jelentkezőket?

Nem. Minden tanácsot megadok, de a gazdáimat nem ellenőrzöm.

Egyre többször olvasom különböző Facebook csoportokban, hogy néhány hónap (1-2) év után megválnának a malacoktól egyesek. Szerinted mit kellene nagyon átgondolni mielőtt valaki megvásárol/örökbefogad egy tengerimalacot?

Hasonló dolgokat, mint minden más házikedvenc esetében: Az állatok igényeit, és várható életkorát. Az elhelyezés, az etetés, az állatorvosi ellátás bizonyos odafigyelést, időt, és anyagiakat igényel, és a tengerimalac esetében ez nem csak egy vagy két évre szól.

Kinek ajánlod háziállatként a tengerimalacot?

Bárkinek javasolható, aki megfelelő odafigyeléssel, józan ésszel, és felelősségtudattal bír. Mindig a tulajdonos felelőssége, hogy gyermeke és a többi állat tengerimalacokkal való kapcsolatát felügyelje és szabályozza. Leginkább olyanoknak, akik kézbe vehető, személyesen „szerethető” kedvencet szeretnének, ugyanakkor egy kutya vagy macska meghaladja lehetőségeiket.

Mi az a tévhit, amit eloszlatnál a fejekben?
Sok tévhittel találkoztam, némelyiken túllépett az idő, de folyamatosan újabbak és újabbak bukkannak fel. A legfontosabb, hogy minden információt józan ésszel kezeljünk, és belássuk, hogy sokszor nem csak egyetlen egy módszer lehet célra vezető.
(Magyar Tengerimalacos Közösség néven egy csoportot vezetek a Facebook-on, itt megpróbálunk folyamatosan tanácsokat adni az érdeklődőknek.)

Amikor felmerült, hogy tengerimalacot szeretnék vásárolni elkezdtem böngészni az interneten és az elég gyorsan világossá vált számomra, hogy nem szeretnék "plázamalacot" magamnak. Szerinted miért érdemes inkább tenyésztőtől vásárolni kedvencet, mintsem állatkereskedésből?

A tenyésztőnél tájékozódhatunk malacunk származásáról, rokonairól, és megfelelő információkat kaphatunk tartási kérdésekben is. Feltehetően a továbbiakban is segíteni fog, ha kérdések merülnek fel. A tenyésztő megpróbál szép és egészséges állatokat produkálni, ehhez meg is vannak a megfelelő ismeretei. Mindez persze általánosítás. Sokan katasztrofális körülmények között tartják az állatokat, minimális ismerettel szaporítanak, mégis tenyésztőnek tartják magukat. Itt is csak a józan ész, és a tájékozódás segít.

Mik a tenyésztés nehézségei?
Az egyik mindenképpen az, hogy még mindig nem tudunk néhány dolgot a tengerimalacokról. Jelenleg is rendszeresen veszítünk el kölyköket és nőstényeket az ellés körüli problémák során. Még mindig sok a túl nagy kölyök, a vemhesség végső szakaszában, az ellés során vagy nem sokkal utána elpusztult kölyök, sőt sokszor a nőstények sem élik túl a vemhességet. Hiába az egyre több tapasztalat, az állatorvosok ismereteinek folyamatos bővülése, és az is, hogy nagyjából tudni lehet, melyek a hajlamosító tényezők, ezek a problémák mégis jelen vannak a világon mindenhol a tenyészetekben.
A másik inkább kihívás, mint nehézség: az ismeretszerzés. A tenyésztés folyamatos tanulást igényel. Meg kell ismernünk a kiválasztott fajtát, fajtákat, ez pedig egy soha véget nem érő folyamat. A fajták változnak, fejlődnek, nekünk tenyésztőknek pedig folyamatosan oda kell figyelnünk az adott fajtát meghatározó tenyésztők munkájára. Mindig képben kell lenni, hol mi történik, merre tart a tenyésztés.

Ennyi év alatt rengeteg szebbnél szebb malac megfordul egy tenyésztő keze között. Van olyan, hogy kedvenc?

Igen. Legalábbis a legtöbb tenyésztő, akinél jártam, büszkén mutatta meg a kedvenceit, akik lehet, hogy nem mindig a legszebb, legeredményesebb malacok voltak, de valami miatt a leginkább a szívükhöz nőttek. Nálam is így van.

Mi az a legmulatságosabb történet, amit malacokkal éltél át?
A legmulatságosabb történeteket nem a malacokkal, hanem a malacosokkal, a többi tenyésztővel éltem át. A kiállításokon, a közös rendezvényeken, vagy éppen a sokszor éjszakába nyúló beszélgetések során. Ezek mind egy-egy életre szóló emléket jelentenek.

Mióta jársz versenyekre? Mit kell tudni erről? Hogyan zajlik egy ilyen esemény tenyésztői szempontból?
1989-ben voltam életem első tengerimalac-kiállításán, Dániában. Először meglepett, hogy „ilyen is van”, de azonnal magával is ragadott a dolog. A kiállítások a tenyésztői munka megmérettetésének legfontosabb színterei, a kiállítás az a fórum, ahol a hobbiban résztvevők személyesen találkozhatnak, és tapasztalatot cserélhetnek.

Könyved is jelent meg a témában. Hogyan jött az ötlet, hogy írj? Hol kapható?

A könyvet, melynek címe: Házi kedvencek, a Pannon-Literatúra Kft. adta ki épp tíz éve. Már nincs forgalomban, de a nagyobb könyváruházakban előjegyezhető. Az ötletét éppen a korrekt információkhoz jutás nehézségei vetették fel. Ugyanakkor, a tengerimalac-fajták tenyésztése és kiállítása akkoriban indult Magyarországon, így szükség volt egy magyar nyelvű, a fajtákat ismertető munkára is.

Talán nem túlzok, ha azt mondom te vagy az országban a legismertebb, legsikeresebb tenyésztő. Mire vagy (eddig) a legbüszkébb?
Írhatnék a kiállítási eredményekről, és arról, hogy hány országban hány tenyésztő használja az állataimat. De inkább két más dolgot említenék. Az egyik, hogy az új tulajdonosok meg vannak elégedve a tőlem származó állatokkal. Akár egy tenyészet keres szinte kifogástalan malacot, akár egy család kedvencet, a legfontosabb, hogy azt kapják, amire szükségük van. Óriási büszkeség, amikor egy-egy jó tenyésztő rendszeresen számít az állataimra, mert előbbre viszik a munkáját. Ugyanakkor a legnagyszerűbb érzés, amikor pl. felhív valaki, hogy sok éve még a szülei vettek neki tengerimalacot tőlem, most pedig, már önálló életét kezdve, ismét tőlem szeretne kedvencet. A másik, amire a legbüszkébb vagyok, azok az emberek, akiket ebben a hobbimban ismertem meg, és a barátaimnak tarthatok. Világszerte remek emberekkel találkozhattam, közülük sokan a tenyésztés meghatározó egyéniségei, és mellettem állnak, amikor tanácsra vagy akár tenyészállatokra van szükségem. Az ő barátságukra vagyok a legbüszkébb.