Nagyon régen nem került már bejegyzés erre az oldalra, ennek számos oka van, nem untatlak most titeket ezzel, inkább leírnám mi minden történt velünk azóta. Eli és Lori utolsó posztom óta már túl vannak második szülinapjukon is, kicsit túlsúlyosak a doktorbácsink szerint, Lorinak van két kisebb petefészekcisztája, de ezt egyelőre nem kell kezelni, három havonta járunk "taperolós kontrollra", ez elegendő. Házi malacállományunk tavaly december közepén plusz két fővel bővült. A Magyar Tengerimalac-védő Közhasznú Egyesületnek mindig szüksége van ideiglenes befogadókra, így került hozzánk Gigi és Goldy, akik ma, a Hontalan Állatok Világnapján be is mutatkoznak nektek.

Legutolsó bejegyzésem, egyben első önkéntes munkám volt az MTVKE-nél, azóta is igyekszem segíteni a munkájukat, amiben csak tudom. Feladat van bőven, hiszen még 2017-ben is számos alkalommal kerülnek malacok az utcára, legyen kint +36 Celsius fok, vagy mínusz 20 (mindkettőre voltak példák). Nagy szükség van ideiglenes befogadókra, hiszen meg kell felelni bizonyos követelményeknek, hogy valaki örökbefogadhasson egy tengerészt. Ezt az állatvédők egyébként nem kukacoskodásból vezették be, hanem, mert így próbálják meg kiszűrni a rossz gazdikat, és olyannak adni a malacokat (vagy bármilyen állatot), aki megfelelő körülmények között tartja őket. 

Ne gondoljatok nagy dolgokra: elegendő egy megfelelő méretű 100-as vagy nagyobb ketrec, biztonságos búvóhelyekkel, na és persze a számukra jó táp, széna, felszerelés beszerzése. Biztosítani kell azt is, hogy betegség esetén el tudjon jutni a malac egy szakemberhez, ami egyébként tengerimalacok esetén a legproblematikusabb kérdés, mert jelenleg nagyon kevés a megfelelő egzotikus állatorvos Magyarországon. Van még néhány kitétel, ezekről informálódjatok az Egyesület honlapján, de a lényeg az, hogy normális esetben ezek az embernél amúgy is megvannak, ha egy picit utánajár a malactartásnak.

Szóval ameddig zajlik az örökbefogadási procedúra, vagy amíg meggyógyul, szocializálódik, esetleg karanténban van a malacka, addig az Egyesület ideiglenes befogadóinál lakik. A kezdetektől bármilyen feladatot szívesen elvállaltam volna, kivéve ezt. Hogy miért nem akartam ideiglenes befogadó lenni, annak csakis önző oka van, nevezetesen az, hogy el nem tudtam volna képzelni, hogy megváljak, és pláne, hogy rábízzam egy idegenre az általam megszeretett kisállatot. De aztán ahogy mondani szokás a szükség törvényt bontott, 2016 decemberében (ahogyan jelenleg is) teljes teltházzal működött az "ideiglenes gazdi hálózat" az Egyesületnél, így én is kaptam két malackát. 

Nagy izgalommal vártuk a párommal Gigi és Goldy megérkezését, csak egy képet látunk, és annyit tudtunk, hogy egy "kedves" család leadta őket egy állatorvosi rendelőben, azzal a szöveggel, hogy nekik már nem kell, a doki altassa el őket. Szerencsére az orvos nem így tett, ezt egyébként törvény is tiltja, hanem felkereste az Egyesületet, amit innen is nagyon köszönök neki. 

Mindketten soványak voltak, ráadásul Goldy egy ivaros fiú volt, 5 év körüli, Gigi pedig ivaros 1,5 év körüli lány. Mivel szaporulatot természetesen nem akartunk, így Goldy csakhamar ivartalanításra ment, majd szakértő kezek között lábadozott, hozzám már csak a varratszedés után költöztek. Még akkor is elég soványak voltak, és a szénázással is hadi lábon álltak. Goldynak rendszeresen ki kellett tisztítani a végbél nyílását, akkor még azt gondoltuk, hogy esetleg a műtét miatt, de kiderült, hogy komolyabb a baj.

Látszódott, hogy hátsó lábaira egyáltalán nem terhel, így mellső lábai eléggé eldeformálódtak. Ez vélhetően annak köszönhető, hogy kis helyen tartották korábban és sosem vették ki futkosni. Egy januári orvosi vizsgálat aztán tiszta vizet öntött a pohárba, számomra pedig hidegzuhany volt.

Goldy lábaiban az izom sorvad, és ízületei sem jók, ezek fájdalommal járnak, így bizonyos időközönként fájdalomcsillapító/gyulladáscsökkentő kúrában részesül. Ezen felül kap porcépítő gyógyszert, napi gyógytornát végzünk vele, és sokat kell mozgatni. Tulajdonképpen már ez is elég baj lenne számára, hiszen macerával járnak ezek a tevékenységek, amiket nem szeret. De enélkül az izmai elhalnának, nem tudna mozogni, ami a tengerimalac számára szinte biztos halált jelent. Ezen felül a lépe is nagyobb, ezt operálni kellene, de az ő korában és az ő állapotában, egy ilyen hasi műtét nagy kockázattal járna. Ezt egyelőre csak taperolással vizsgálja az ország legjobb egzotikus állatorvosa, és ha esetleg növekszik a lép (de nem fog!) akkor majd visszatérünk a műtét lehetőségéhez. Tudni kell, hogy a műtét nélkül a macifejű öregúr, ahogy mi hívjuk itthon, egy időzített bomba, az azt jelenti, hogy ha bereped a lépe (túlzottan megnő, vagy beüti magát, leesik valahonnan), akkor egy órán belül elvérzik. Hímestojásként kezeljük, bár mivel egy szem férfi a kondában, ez amúgy is így lenne :)

Gigin kezdetben csak azt vettük észre, hogy keveset szénázik, ellenben nagyon izgága, és rengeteget iszik. Bár minden malac más mennyiségű vizet fogyaszt, Gigi messzemenően túlszárnyal minden általam ismert malackát. A súlya sem gyarapodott kellő mértékben, annak ellenére, hogy az étvágya nagyon jó. Ezen tünetek pajzsmirigy betegségre utalnak, így elvégeztek nála vérvizsgálatot, ami igazolta is a feltevést. Ezzel tulajdonképpen jól együtt lehet élni, gyógyszeres kezelés mellett nem okoz különösebb problémát. Ám az élet nem ilyen egyszerű... Fiatal kora ellenére Gigi folyamatos fogkorrekcióra szorul, mert fogai (valószínűleg rossz gének miatt) ferdén nőnek és felsértik a nyálkahártyát, nem tud enni. Ez azt eredményezi, hogy 4-5 hetente bódításban fogcsiszolásra szorul. A köztes időkben próbáljuk mesterségesen feltornázni a súlyát, hogy nagyobb biztonsággal legyen bódítható. Így fecskendőből, kiskanálról, vagy az ujjunk hegyéről eszik beáztatott Trovet gyógytápot, ez számára egyébként egy jópofa dolog. Nagyon élvezi, ha egyikünk odaül a ketrechez, amit mostmár néhány óránként meg is teszünk, hogy biztosan jusson valami a kis pocakjába. Ilyenkor a kisasszony már a hangunk hallatán ott csimpaszkodik a rácson, muttyog, és popcornozásba kezd. Eszeget egy kicsit az előbb említett módszerek valamelyikével, majd elmegy szénázni, pisilni, kicsit ugrabugrál és visszatér az éppen aktuális szolgálóhoz. 

Mindketten sokat változtak mióta itt vannak, kezdetben ki sem mozdultak a búvóhelyekről, szép lassan elkezdtek feloldódni és igen bevallom, hogy mostanra a fejünkre nőttek. Jelenleg nem keresnek gazdit, az Egyesület gondozásában maradnak, mert mindkettőjük gondozása jelentős anyagi és időbeli ráfordítással jár.

Szerencsére az Egyesület esélyt ad az ilyen elárvult tengerészeknek, és ez is lenne az apropója ennek a mai bejegyzésnek. Ma van ugyanis a Hontalan Állatok Világnapja. Az elmúlt években számos malac került felelőtlen, és szerintem szívtelen emberek miatt az utcára, kutyafuttatóba, parkolóba, BKK járatokra és megállókba...

Kérlek titeket terjesszétek, hogy csak az fogadjon be állatot, aki arról megfelelő módon, jó körülmények között és hosszú évekig gondoskodni tud. Ha pedig valamilyen oknál fogva meg kell válnia kisállatától, akkor ne azt a megoldást válassza, hogy szélnek ereszti. Egy tengerimalac egyáltalán nem tudja megvédeni magát az utcán, nem tud élelemhez jutni, számos veszélynek van kitéve. Az elmúlt években közel 900 malac került az Egyesületnek köszönhetően gazdihoz, de jelenleg is sokan várnak örökbefogadó gazdira.