Mielőtt az ember "benevez" egy kis állat tartására nem árt tisztába kerülni azzal, hogy egyáltalán mi is az... Célszerűnek tartok emiatt egy cikket arról, hogy mit kell tudni egy tengerimalacról? Hol és hogyan élnek természetes környezetben? Ezt gazdiként hogy tudjuk leginkább megvalósítani számukra....

A Wikipedia szerint
A tengerimalac (Cavia porcellus) a rágcsálók (Rodentia) rendjén belül a Cavia nemhez tartozó, külsőre leginkább nyúlra emlékeztető, de nála valamivel kisebb testű emlős. Testhossza 20,3–25,4 centiméter, tömege 700 (nőstény) – 1100 (hím) gramm. Őseinek természetes élőhelye Dél-Amerika (Kelet-Brazília, Chile, Peru, Argentína). Méretben, színben, szőrfajtában igen különbözőek lehetnek, s egyik jelenleg vadon élő fajhoz sem hasonlítanak. Pontos ősük nem ismert.

Ami talán a legfontosabb információ róluk, hogy társas lények, így akkor se tartsuk őket magukban, ha sokat tudunk foglalkozni velük. Pótolni egyetlen gazdi sem tudja a fajtársat. Az egyedül tartott malackák a magány miatt akár betegesebbek is lehetnek, az immunrendszerük is gyengébb, akár letargikus, depresszív állapotba is kerülhetnek, olyannyira, hogy akár már az ételt sem fogadják el.

Természetes élőhelyükön 6-7 fős csapatokban élnek, amit egy hím vezet. Ez a daliás malacfiú tartja fenn a rendet az esetlegesen civakodó nőcik között, vagy védelmezi őket a betolakodóktól. Ha ezt a közeget szeretnénk megteremteni mi is, akkor érdemes egy ivartalanított hímet venni nőstények mellé. Egyébként ezt nekem is többen javasolták már, mert a csajaim hajlamosak összezördülni egy egy jó falat, vagy éppen a függőágy, vagy ha rajtuk van a párzás akkor éppenséggel nagyjából bármin. Szerencsére ez nálunk megáll némi berregés, popórisza, esetleg orrösszedugásnál. De sajnos olvastam már súlyosabb összezördülésekről is. Én egyelőre csak gondolkodok egy férfi hazahozásáról, aki belevág annak érdemes tudni, hogy olyan tengerész fiúcskát vigyen haza, akire a lányok felnéznek, mert csak őt tudják majd domináns vezérnek tekinteni.

Több helyen olvastam, hogy a tengerimalac nappali állat, ellentétben ugye sok más rágcsálóval. Hát ezzel azért vitatkoznék, én nagyjából másfél hétig bírtam velük egy szobában aludni, az első párzási időszak alatt át kellett őket éjszakára költöztetnem a másik szobába, mert képesek voltak éjjel kettőkor is futkorászni. Reggel 5-től pedig már aktívak, szóval, aki szeret aludni, vagy esetleg olyan rossz alvó (éber), mint én annak nem annyira javaslom, hogy egy szobában töltse a malackákkal az éjszakát. Én egyébként nagyon nehezen voltam rávehető, hogy kilakoltassam őket, de mikor már 4-5 napig nem alszik az ember túl sokat, és átkapcsol zombiüzemmódba akkor azért érdemes elgondolkodni a dolgon. A Facebookon többen is azt mondták semmi bajuk se lesz a csajaimnak, ha máshol alszanak, így kipróbáltam, és nagyon bevált.
(Megjegyzem általános iskolás koromban is volt malacom, hörcsögöm is és általában mindig együtt aludtam velük. A hörit kellett néha kilakoltatnom, de a malackát szerintem sose. Úgy látszik a kor előre haladtával egyre rosszabb alvó lettem :P)

Bár testalkatuk nem ezt sugallja, de mozgásigényes állatok. Természetes élőhelyükön sokat kell kutatniuk finom falatok után, ehhez pedig elég nagy területet járnak be. Így nekünk is elegendő mozgásteret kell biztosítanunk. A minimális ketrecméret két malac esetén 100X50 cm, de persze minél nagyobb, annál jobb. A ketrecekről és azok berendezéséről is szeretnék írni később, mert ez is egy elég tág témakör.

A fej a test arányához képest nagy. A fejen a szemek a koponya oldalán helyezkednek el, és a fülek között is széles a távolság. Fülük viszonylag rövid és lelógó. Teste egyenletesen izmos felépítésű. A nyak rövid és erőteljes, a toka tekintélyt sugároz. A törzs hosszú, de látszatra zömök. A vállak szélesek, mélyen ülnek, és homorú ívet formálnak az állat gerincvonalán. A medencecsont széles terpesztésű, a gerinc lefutása a farokcsigolyák felé szépen ívelődő. A test kontúrja határozott kettős ívet mutat, amely a fej tetejétől indul ki. A mellső végtagjaik egyenesek, a hátsók pihenő helyzetben „V” alakot alkotnak. A mellső végtagokon négy, a hátulsókon három ujj található. Farkuk nincs. Érdekesség, hogy a tengerimalac hallása rendkívül kifinomult, és az ember által hallható hangoknál jóval szélesebb tartományra (50–50 000 Hz) terjed ki: fajtársaik egymással az ultrahang tartományban kommunikálnak. (Wikipedia)

Érdemes mindennap kivenni őket egy elkerített helyre, ahol szabadon jöhetnek, mehetnek, felfedezhetnek. Én az előszobában futtatom a lányokat, legalább napi egy órát. Ilyenkor kartondobozból, a ketrec rács részével, vagy hasonlóból építek a terület köré barikádot, hogy ne tudjanak azért túl messzire elkóborolni. Ennek oka, hogy még nincsenek teljesen kézhez szokva, így egy az egész előszobán keresztül futni a befogásukhoz kicsit érdekes lenne.

Szabadon engedéskor vigyázzunk, hogy a kábeleket, konnektorokat rejtsük el, vagy tegyük magasabb helyre és lehetőleg dugaszoljuk el a nagyon pici réseket is. Ilyenkor kirakhatunk érdekes játékokat pl. kartondobozból házat, alagutat, vagy labirintust csinálhatunk, De Elikém nagyon örül egy pici törölközőnek is, ami alatt bujkálhat, mint egy kis vakond :) Arra még ügyeljünk, hogy vannak malacok, akik szeretik megrágni az ilyen dolgokat.

(Fontos a malackát mindig két kézzel fogjuk, gyengéden, de határozottan. Egyik kezünkkel nyúljunk a mellkasa alá a másikkal a popóját tartsuk)

A tengerimalac zsákmányállat, így az ösztönei azt súgják minden zajra figyeljen, bújjon el ha veszélyt érez. Ebből fakadóan elég félősek, főleg, ha kereskedésből vesszük (bár ezt egyáltalán nem javaslom). Egy normális tenyészetben az állatok (mire elvihetőek) már hozzászoknak bizonyos zajokhoz, motoszkáláshoz. Ettől függetlenül nyilván betojiakká válnak, ha új helyre kerülnek, de fel fognak oldódni. Idő kell hozzá, rengeteg törődés, türelem, no meg persze pár jó falat. Én nagyon sokat beszélek is hozzájuk, most már ha meghallják a hangom figyelnek, közelebb jönnek, előbújnak. Ha odaülök a ketrechez (ami elég gyakori, a párom már kicsit féltékeny is emiatt :P), akkor odajönnek, odanyomják az orrukat, kunyerálnak.

Egy tengerimalac átlagosan 6-8 évig él, főleg ha megbízható tenyésztőtől vásároltuk. De ez idő alatt mindig figyeljünk arra, hogy jó körülményeket biztosítsunk számára. Ne legyen huzat, vagy koszos ketrec, mert ezektől nagyon könnyen megbetegszenek. Figyeljünk oda, hogy jó minőségű táppal etessük, mindig legyen előtte széna, friss víz, és a zöldséget/gyümölcsöt megfelelő helyről vásároljuk. NE hipermarketből!!! Lehetőleg mindig idény dolgot adjunk, abban (talán) kevesebb a méreg. Akinek van módja piacon, ott is megbízható, bevált eladótól vásároljon. Persze legjobb, ha otthon termeljük meg az ennivalót, de ez sokaknál pl. itt nálam a panelben sem lehetséges. Az etetésről később külön írok, mert az aztán végképp táptalaja a különböző tévhiteknek, amiket igyekszek majd eloszlatni.

A tengerimalac nem tud izzadni, így a nagy meleget nehezen viseli, az ideális számára a 16-24 fok. Ha ennél melegebb van, akkor kicsit bágyadtabbak lehetnek, esetleg többet alszanak, ettől nem kell megijedni. Amikor majd kánikula lesz akkor se fürdetéssel hűtsük őket. Bővel elég, ha pl. törölközőbe hűtött jégakkut teszünk a ketrec tetejére vagy akár egy csempét a ketrec aljába, hogy ráfekhessenek. Ha kertes házban lakunk és kerti kifutóba tesszük a malacot, akkor nagyon fontos, hogy ne a tűző napra!

Minden tévhittel ellentétben, a tengerészek intelligens állatok, akár trükkökre is betaníthatóak. De ne várjuk tőle, hogy ha eldobjuk a labdát, akkor majd visszahozza... Nem fogja, mert nincs meg benne ez az ösztön. Viszont nagyon tud ragaszkodni a gazdihoz, szelídek, viccesek is, és persze cukik. Tiszta állatok, napjában többször is mosdatják magukat, ezért sincs szükségük rendszeres fürdetésre!

A témáról egyébként nagyon jó kis anyagot lehet találni a Tengerimalac-védő Egyesület honlapján is. A netes infókkal azért vigyázzunk, mert sok a megbízhatatlan forrás. Még nyomtatott könyvek formájában is találkozhatunk elképesztő hülyeségeket leíró "szakirodalommal" is.